Néhány szó Róth Miksáról...

Családja generációkra visszamenőleg üveges volt. Ő maga is apja műhelyében tanulta a szakmát, majd külföldi tanulmányutat tett Németországban, Beligumban, Angliában és Franciaországban, melynek során megismerkedett az üvegfestő művészettel. Hazatérve különleges színű és fajtájú üvegek előállításával nemzetközileg elismert színvonalra emelte a magyar üvegfestészetet.

Első jelentős megrendeléseit Steindl Imrének köszönhette, aki a máriafalvi késő gótikus templom, majd a vajdahunyadi vár restaurálásakor rendelt tőle gótizáló üvegfestményeket. Róth Miksa ettől kezdve a kora középkor üvegfestményeit tekintette követendő példaképnek.
Igazi sikert az 1896-os millenniumi kiállítás hozott számára, ahol több kiállítási csarnok mellett a ma Vajdahunyad vára néven ismert épületbe és az úgynevezett Jáki kápolnába tőle rendeltek ablakokat.
Ugyanebben az évben megkezdte az épülő Országház üvegfestményeinek kivitelezését is, a munka öt évig tartott. Műhelye 1885-től állt fenn. Munkássága kezdetben a historizmus, később a szecesszió szellemét tükrözte. Dekoratív festészettel is foglalkozott, ő készítette a budapesti Szt. István-bazilika, az Országház üvegképeit. Körösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor együttműködésével készítette a lipótmezei elmegyógyintézet és a marosvásárhelyi kultúrpalota mozaikjait.
1897-ben Olaszországban tanulta meg és Magyarországon meghonosította a mozaik készítést. Még ebben az évben, a térségben elsőként, felismerte a Tiffany-üvegben rejlő lehetőségeket és szecessziós stílusú ablakokat készített. E munkáit már a határokon kívül is elismerték: az 1900-as Párizsi Világkiállításon ezüst-, 1902-ben Torinóban, és 1904-ben az Egyesült Államok-beli St. Louisban aranyérmet nyert szecessziós alkotásaival.

Magyarországon az iparművészek közül elsőként neki ítélték oda az 1897-ben alapított Iparművészeti Állami Aranyérmet. Ezt követően Róth rendkívül elismert művészként alkotott. Olyan jelentős munkák fűződnek a nevéhez, mint például az egykori Osztrák-Magyar Bank, ma Magyar Nemzeti Bank épületének üvegfestményei, a Zeneakadémia és a Gresham palota mozaikjai és üvegképei.

Az első világháborút követően részben gazdasági okokból, részben a szecesszió divatjának elmúlta miatt más művészeti területeken alkotott: többek között a budai Várban felépített Levéltár épületének díszítőfestését, bútorainak tervezését ő látta el. 1944 június 14-én halt meg.